6. Fejezet: Egy kis kiruccanás, és a pletykák.

Sziasztok! Szörnyen röstellem, hogy csak most tudtam nektek részt hozni, de egyszerre volt most minden, a ballagás, a gála, a tánc, a kapcsolatok. Na szóval értitek. Nem lett túl jó rész, sőt még rövid is..De ha tetszik, akkor komizz!:) Részt csak 5(!!!) komi után hozok, mert magamnak minek írogassak részeket, ha senki sem olvassa?! Na nem húzom tovább az igét! Jó olvasást! Puszii: Husvetinyuszii;)

Másnap a fejfájásomra keltem. Lementem a konyhába, és csináltam magamnak reggelit. Közben gondolkoztam azon, hogy Liam miért mondott nekem nem-et. De a gondolataim elterelődtek, mikor kaptam egy SMS-t.

„Jó reggelt Lola! Remélem jól aludtál és nem vagy rám nagyon mérges..Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet kirándulni, ha van kedved..Ha van akkor 1-re megyek érted. Puszi: Liam! ”

Miközben olvastam, azon gondolkoztam, hogy akkor még sem utál, és nem ronthattam el annyira mindent. Ránéztem az órára, és már fél 12 volt. Összekészítettem egy összeállítást és elmentem zuhanyozni. Feltettem egy leheletnyi sminket, és felöltöztem.

 Pont időben lettem kész, mert már Liam itt is volt értem. Kimentem elé, ő pedig aranyosan a fülembe súgta.

-          Nagyon haragszol? – kérdezte.

-          Hogy is tudnék, mikor ilyen aranyos vagy? – mondtam remegő hangon, mire ő megcsókolt.

.

Olyan lágyan csókolt, mint még soha. Ez az igazi Liam, az a Liam akibe beleszerettem egy éjszaka leforgása alatt.   

-          Készen állsz a meglepetésekre? – kérdezte tőlem Liam.

-          Milyen meglepetésekre? – kérdeztem.

-          Majd meglátod. – mondta, és beültetett a kocsijába, és elindultunk a titokzatos helyre.

Mivel még kis ideje vagyok Londonban, ezért azt sem tudtam elképzelni, hogy merre visz.

*15 perccel később*

A kocsi hirtelen lassított, majd leparkolt.

-          Itt vagyunk. – szólalt meg Liam, a hosszas csönd után.

Nem szóltam egy szót se, csak kiszálltam a kocsiból és körbenéztem. Megláttam egy hatalmas óriáskereket, és egyből beugrottak, a Magyarországon nézegetett képeim. Beugrott az az imádott óriáskerék, amiről azt hittem, hogy sosem láthatom. De most itt áll előttem.

Ábrándozásomat félbeszakítva, Liam megfogta a kezem és elindultunk a London Eye felé. Hatalmas volt, és lélegzetelállító! Hatalmas volt a sor, de mi előrementünk, egy külön kabinba. Csak ketten voltunk, mi és a gyönyörű táj. Már a teteje fele járhattunk, Liam hátulról ölelt engem, és megszólalt.

-          Na hogy tetszik kicsim? – kérdezte.

-          Egyszerűen fantasztikus! Köszönöm hogy elhoztál engem ide! – válaszoltam.

Nem szólt csak a távolba nézett megfagyott szemekkel.

-          Mi a baj? – kérdeztem.

Nem szólt semmit, így megpróbáltam megkeresni azt, amit néz. Paparazzik voltak. Körülbelül 15 autóval, és voltak vagy 100-an. Azt várták, hogy lemenjünk. Mikor megérkezett a kabinunk a földre, Liam a fejemre húzta a kapucnis felsőmet, és ő is felhúzta az övét. Siettünk, amilyen gyorsan csak tudtunk a kocsihoz, a tömegen átverekedve.

Rájöttek, hogy együtt vagyunk. Most már mindenki tudja. Nem volt mit tenni, apának is el kellett mondani, minél előbb, nehogy az újságból, vagy a netről tudja meg.

Liam hazavitt, és bejött velem. Együtt elmondtuk apának, hogy együtt vagyunk. Kicsit húzta a száját, de mit tehetett volna?! Én boldog vagyok, ez ellen nem tehet semmit.

-          Na fiam, ezek után számíts arra, hogy kemény kezekkel fogok veled bánni! De ha megbántod a lányomat, nagyon megbánod! – mondta apa, és kacsintott Liamra.

-          Ne aggódjon uram! Vigyázni fogok a lányára. – mondta Liam.

Felmentünk a szobámba, és beszélgettünk. Aznap Liam is ott aludt nálunk, egymás karjaiban aludtunk el. Reggel mikor felkeltünk, apa szólt, hogy benne vagyunk az újságban. Annyira tudtam. Kíváncsi vagyok miket terjesztgettek össze-vissza.

„Liam Payne, a One Direction érzékeny fiúcskája a barátnőjével randalírozott a London Eyeban. Több szemtanú is állította, hogy együtt mentek fel, kézen fogva, tehát a hír igaz! Liam elkelt! De a lány sem mindennapi! A lány neve Lola Cowell. Innen már mindenki rájött arra, hogy ez a kislány Simon Cowell, a One Direction mentorának a kislánya. Mik lesznek még itt, és vajon az édesapa hogyan fogadja a hírt?”

Elhűlve néztem az újságot, amiből kiderült, hogy tudnak rólam mindent. A nevemet, a koromat és mindent.

5. Fejezet : A buli:3

         

Sziasztok! Itt az új rész:) Nekem tetszik, remélem nektek is fog;) Belinkeltem egy zenét, ha gondoljátok akkor nyissátok meg, és hallgassátok, én ezt hallgattam miközben írtam ezt a részt! Ja, és Új fejléc és háttér van gyerekek! Vélemény, hogy tetszik-e:D Nincs több rizsa, itt az új rész!! Jó olvasást, KOMIBAN ne felejtsétek el kifejteni a véleményeteket! Puszi: Húsvétinyuszii;) xx                                                                                                                                  

       

        *Lola szemszöge*

       Ha már itt tarunk, nem lenne kedved eljönni Sarahval az After X-be? Buliznánk egy jót! Na mit szólsz? – kérdezte Liam, közben a szemeimet fürkészte.

-          Egy kis buli már ránk férne. Nagyon jó lenne! – mondtam, és Liam arcán megjelent az az önelégült mosolya, amit utoljára az étteremben láttam.

-          Akkor menjünk vissza, és szedjük össze a többieket! – mondta Liam és finoman húzott magával.

Mikor visszaértünk már mindenki átment az épület másik oldalába, ahol a buli lesz. Így hát mi is arra vettük az irányt.

Beértünk és a zene átjárt minden egyes kis sarkot a teremben! Mindenhol fiatalok táncoltak, ki így, ki úgy. Ahogy végignéztem a tömegen megláttam a kis barátnőmet a táncparkett közepén táncolni Zaynnel és a srácokkal.

-          Sarah és Zayn milyen jól egymásra találtak! – mondta Liam mosolyogva.

-          Jó kis páros! – mondtam nevetve.

-          Az biztos. Na, menjünk bulizni. – jelentette ki Liam és már vitt is a bárpulthoz.

-          Te mit iszol? – kérdezte.

-          Vodka-narancsot. – mondtam.

-          Nem lesz az egy kicsit ütős? – kérdezte Liam röhögve.

-          De, de én ilyen vagyok. – válaszoltam és röhögtem.

-          Mit kértek? – kérdezte a pincér.

-          A lánynak egy vodka-narancsot nekem pedig egy bloody maryt szeretnék. – válaszolta Liam a pincérnek.

-          Máris adom. – mondta a pincér, és már adta is az italainkat.

Meghúztam én hülye a vodka-narancsot és szabályszerűen beleszédültem. De semmi bajom nem volt még tőle akkor, csak hát jól éreztem magam.

-          Nem megyünk táncolni? – kérdeztem Liamtól.

-          De, mehetünk. – mondta, de most nem ő húzott engem, hanem én őt.

A táncparkett közepén voltunk és a zene csak úgy lüktetett. Nagyon király volt. Mikor a zene belassult Liam közelebb húzott magához, a homlokunk a másikét súrolta. Aztán lágyan megcsókolt. Beletúrtam a hajába és átkaroltam a nyakát. Azt akartam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. Az ölébe kapott én összekulcsoltam a lábaim a dereka körül, de a csókunk továbbra sem szakadt meg. Szenvedélyesen és lágyan csókoltam a fiút, aki már az étteremben elcsavarta a fejemet. Mennyei érzés volt, ahogy közben a hátamat simogatta és a hátamon leengedett szőke hajat babrálta. Csodálatos ez a fiú. Ezekben a pillanatokban megszűnt minden és mindenki, csak mi léteztünk. Senki más. A csókunk megszakadt mikor már ő se kapott levegőt és én se. Néztem azokat a gyönyörű barna szemeit és egy önkénytelen mosoly szaladt ki a számra.

-          Szeretlek Lola! – mondta, és újra megcsókolt.

-          Én is szeretlek Liam. – mondtam két csók között, mire ő belemosolygott a csókunkba.

-          Basszus, hajnali 2! Nekem mennem kell! – mondtam.

-          Ne aggódj, hazaviszlek! – mondta és adott egy homlok puszit.

Beszálltunk Liam kocsijába és elindultunk hozzánk.

-          Lola..Szeretném ha ez nem csak egy futókaland lenne. – mondta Liam.

-          Ezt én sem szeretném. – mondtam Liamnak mosolyogva.

-          Szóval…huhh, de nehéz..Lennél a barátnőm? – kérdezte Liam kipirulva.

-          Persze! – mondtam, és megcsókoltam. Szerencse, hogy ekkor már nem vezetett.

Kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót, amit én egy puszival köszöntem meg. Elindultam a ház felé, Liam bezárta a kocsiajtót és utánam jött. Megfogta a kezem, és így sétáltunk egészen a házunkig. Apa nem volt itthon szerencsére.

-          Nem akarsz itt aludni? Késő van már. – kérdeztem Liamtól.

-          És Simon mit szólna hozzá? – kérdezte.

-          Ő ma már nem hinném, hogy hazajön. – mondtam Liamnak, és azzal a lendülettel behúztam az ajtón.

Felkapott az ölébe és felvitt a szobámba. Letett az ágyamra és tovább csókolt. A pólómat vette le rólam, mikor megszólalt.

-          Lola, nem akarlak bántani. Jobb, ha most elmegyek. Majd hívlak és holnap elmegyünk valahova, de most mindkettőnknek jobb lesz, ha elmegyek.

-          Te tudod, de akkor legalább kikísérlek. – mondtam.

Mikor az ajtóhoz értünk Liam megszólalt.

-          Ne haragudj, hogy ezt akartam veled csinálni. Nem tudom mi ütött belém. Tudom, hogy most utálsz. – mondta és elindult a kocsija felé.

-          Liam! Jól jegyezd meg, én nem utállak! Én szeretlek téged, és nem csak te, hanem én is ezt akartam tenni nem csak te! Szeretlek! – mondtam és megcsókoltam.

4. Fejezet : A titok kiderül..

Sziasztok! Itt az új rész! Elnézéseteket kérem, mivel későn hoztam, de egyszerűen lefoglalt a suli és a témazárók meg a hasonlók.. Na nem is húzom a szót, itt a várva várt One Direction!!! Szerintem gagyi lett a rész, és rövid, de megígérem, hogy a következő jobb, és hosszabb lesz! Jó olvasást! Komikat ha rossz ha jó!;) Puszii: Húsvétinyuszii;)) xx

Éjfélhez közeledett, mikor elmentem lefeküdni, de aludni nem tudtam. Egész éjszaka azon gondolkoztam, hogy kik lehettek azok a pincérek, és vajon Liam miért mondta azt, hogy majd még találkozunk, mikor szinte semmit nem tudott rólam.

*szombatreggel 10-kor*

Hirtelen azon kaptam magam, hogy már reggel 10 óra van, és én a nagy gondolkozásom közepette bealudtam.

Miután kimásztam az ágyacskámból, lementem csinálni valami reggelit. A rántotta mellett döntöttem, már épp hozzá akartam kezdeni, amikor apa küldött egy SMS-t.

„Jó reggelt Lola! Van egy jó hírem! Ma eljössz velem megnézni, az élő showt! Ma megkapod, az összes kérdésedre a választ! A show este 8-kor kezdődik, ami azt jelenti, hogy 7-re megy eléd a kocsi! Jó légy! Ha szükséged van egy megfelelő ruhára, ott a kártyád! Puszi: Apu! ”

Izgatott lettem! Ma végre kiderül, hogy kik azok a pincérek. Nagyon izgulok, de még addig van egy csomó idő.

Úgy döntöttem, miután megettem a rántottámat, felhívom Saraht, hogy valamivel üssük el az időt addig! 

Sarah eljött elém, és elmentünk vásárolni. Szebbnél-szebb ruhákat vettünk, újra! Mire feleszméltem már 5 óra volt.

-          Sarah! Nagyon gyorsan vigyél haza, mert már 5 óra és készülődnöm kell! – mondtam Sarahnak.

-          Nyugi! Együtt megyünk! – mondta, és kacsintott egyet.

-          Jaa, értem. Akkor azért vettél magadnak egy ilyen szép ruhát. – mondtam és mosolyogtam.

-          Persze. – válaszolta és röhögött.

Hazamentünk, és én azonnal elmentem fürdeni, addig Sarah ivott egy kávét. Mikor készen lettem Sarah ment be fürdeni. Magamra kaptam a rózsaszín, félvállas ruhámat és feltettem egy kis sminket. Sarah egy fekete simulós ruha mellett döntött.

Mire készen lettünk, azonnal jött is a kocsi. Egy fél órán belül az élő show helyszínén voltunk. Rengetegen voltunk. Az a sok ember, aki mind látni akarta a műsort. Elképesztő volt!

-          Szia Apa! – mondtam apának és megöleltem.

-          Szia Lola! Látom megérkeztetek. Gyorsan üljetek le a helyetekre, mert a műsor azonnal kezdődik! Itt ez a statiszta aki majd odavisz! Én most megyek, elfoglalom a helyem! Ma kiderül minden! Csak nagyon figyelj! – mondta apu és már el is ment.

„Tényleg! A pincérek! Meg is felejtkeztem róluk, de most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok!”

Leültünk a helyünkre, és el is kezdődött a műsor. Fellépő-fellépő után jött, addig a pillanatig amíg apa be nem jelentette a mentoráltjait. A One Direction-t!

 Mikor kijöttek a szemem felcsillant, Liam, a szöszi, a kócos, a fekete és a göndörke is fent állt a színpadon! 

A fiúk előadása

Liam elkezdett énekelni és közben végig rám nézett én pedig rá. A gyomromban számomra eddigi ismeretlen történések folytak le, annyira gyönyörű hangjuk volt! Egyszerűen csodálatosak voltak. Úgy voltak befestve, mint a vámpírok, de még így is isteneknek tűntek. Valószínűleg pirulhattam, mert mikor Liam rám nézett mosolygott. Nekem se kellett mondani, én is elmosolyodtam magam.

-          Ennyire zavarba hozott a fiú? – kérdezte Sarah.

-          Ömm..Igen, ennyire látszik? – mondtam mosolyogva.

-          Gyere, menjünk hátra a Backstage-be. – mondta és már húzott is hátra.

Beléptünk és a tekintetek ránk szegeződtek. Mindenki egyszerre köszöntött minket, és odajöttek hozzánk.

-          Szia Lola! Hogy tetszett az előadásunk? – kérdezte Liam, én pedig próbáltam összeszedni magam, hogy ne ott ájuljak el előtte.

-          Szia Liam! Nagyon-nagyon tetszett, egyszerűen csodálatosak vagytok! – mondtam szintén pirulva.

-          Ohh, köszönjük szépen! Gyere, mutatok valamit, csukd be a szemed! – mondta és már húzott is.

Engedelmesen követtem őt. Már nagyon sokat mentünk mire megszólalt.

-          Itt vagyunk! Nyisd ki a szemed!

Amit itt láttam, elképesztően gyönyörű volt. A London Eye, a Temze. Csodálatos volt.

-          Te jó ég, Liam! Ez egyszerűen csodálatos! – mondtam, közben hol Liam szemeit bámultam, hol a kilátást.

-          Te vagy csodálatos! Örülök, hogy tetszik! – mondta.

3. Fejezet : Vacsora apuval

Sziasztok! Itt az új rész! Remélem tetszeni fog! Hosszabb lett, mint az előző, és szerintem az emberekre is rá fogtok jönni:D Nekem tetszik ez a rész, de nincs több rizsa:D Jó olvasást, és ha tetszik nehogy elfelejts KOMIZNI és FELIRATKOZNI!!;) Puszii:Húsvétinyuszii;) xx

*este 7 órakor*

Izgatottan pattantam ki, a saját csodálatos ágyacskámból és szaladtam a fürdőszobába.

 Összeszedtem magam felvettem a ma shoppingolt fekete-fehér ruhámat, és vártam a kocsit, ami elvisz apuhoz. Nem kellett sokat várnom, mert 10 percen belül jött is a kocsi, én pedig felkaptam a táskámat és a magas sarkúmat és elindultam. A kocsiban ugyanaz a sofőr ült, mint aki Liverpool-ban kivitt a reptérre. Ne kérdezzétek, hogy került most Londonba, de itt volt. Mikor odaértünk, szálltam volna ki a kocsiból, mikor megzavart a sofőr hangja.

-          Kicsi lány. Figyeld a pincéreket! – mondta majd kacsintott egyet és elindult.

Hát na biztos.. Ilyenkor elgondolkozok azon, hogy vajon mire gondolhatott. Kik lehetnek azok a pincérek, vagy vajon miért kellesz nekem őket annyira nagyon nézni? Na most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyenek lehetnek azok a „messzi földön híres” pincérkék.

Míg ezeken gondolkodtam besétáltunk apuval egy nagyon szép asztalhoz és rögtön odajött egy fiú. Apa engem nézett, én pedig a fiút. A fiút, aki egyszerűen nagyszerű volt. A szemei barnán csillogtak a fényben, és ahogy rám nézett mesés érzés volt. És ekkor megszólalt imádnivalóan szexuális mély hangján.

-          Jó napot kívánok! Mit hozhatok az úrnak és a szépséges hölgynek? – pillangók repkedtek a gyomromban, már csak az arcától is, minek kellett megszólalnia ennek a szex istennek?

-          Én egy rántott camembertet szeretnék, és te Lola? – nézett rám apa, és várta a rendelésem.

-          Én csak egy sima tyúkhúslevest szeretnék. – válaszoltam.

-          Rendben, máris hozzuk. – mondta, majd rám nézve kacsintott egyet.

„Hozzuk?! Ezek hányan vannak? Hány ilyen bombázó szex isten van itt? ”

Merengtem, majd inkább kiszaladtam a mosdóba és írtam Sarahnak egy üzit.

„Atya-isten Sarah!!! Itt van egy jó pasi, aki a pincér és még egyre több fog jönni. Készen vagyok az elsőtől, annyira helyes, barna haja van, és barna szeme. Egyszerűen lehengerlő ez a pali…<3”

Még szinte el se küldtem, de már jött a válasz..

„Ismerkedj meg vele!És nézzél nekem egy fekete hajú cuki srácot! Sok sikert!  Puszóó<3”

És Sarah még itt is pasizik. Hát, végül is ő ilyen.

Mikor kimentem a mosdóból a helyes pasi épp előttem ment el, és bemutatkozott.

-          Szia! A nevem Liam. És a tied? – kérdezte és a szememet szekírozta.

-          Sziia. Az én nevem Lola. – mondtam és eszméletlenül éreztem, hogy pirulok.

-          Ha nem gond, meg szeretnélek ismerni. Hány éves vagy? – kérdezte.

-          Dehogy gond. 17 leszek egy hónap múlva. – mondtam neki, egy biztató mosoly következtében.

-          Az enyém Liam Payne. Örülök, hogy találkoztunk. Bocsi, de most mennem kell, majd még találkozunk.

De hol találkozhatnánk, ha még a telefonszámomat sem kérte el? Nem értem..

Visszamentem apához, épp akkor hozta egy cuki szőke srác a kaját. Ez a srác is nagyon cuki volt, csodaszép kék szemei voltak.

-          Jó étvágyat! – mondta, majd elment.

A levesem nagyon finom volt, és apának is ízlett a camembert.  Épphogy befejeztük, odajött még egy pincér.

-          Hozhatok valamit inni? – kérdezte.

-          Én nem kérek semmit, te Lola? – mondta apa.

-          Én egy pohár vizet szeretnék. – válaszoltam.

Ez a fiú barna hajú volt kék szemekkel. Nagyon helyes volt, és az a kócos freszkó. Hujujujjj. Nagyon szexi volt.

5 percre rá még egy pincér hozta az innivalómat. Egy fekete, kócos hajú barnás-zöld szemű srác. Sarah!! Itt a palid!:D Gyorsan írtam az asztal alatt egy üzenetet Sarahnak.

„Megvan a palid!:D Fekete hajú, gesztenye barna szeme van és irtó helyes. Szerintem tetszene.”

Mire felnéztem, nem tudom hogy, de egy göndör hajú srác állt előttem. Szemei smaragdzöldek voltak. Hányan vannak még? Eddig 5..hány ilyen szex isten van még hátul?

*Otthon*

        -       Na, tetszett a vacsora? – kérdezte apa sunyi mosollyal az arcán.

        -       Nagyon! De kik voltak azok a srácok? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

        -       Mindent a maga idejében. – vigyorgott majd kacsintott egyet..

2. Fejezet : Shopping és apu:3

Sziasztok! Itt a következő rész! Sok pozitív visszajelzést kaptam:) És 5 (!!!) feliratkozó + 4komi..OMG*-* !! Nagyon Köszönöm:) Imádlak titeket!!! Még ebben sincsenek a fiúk benne, de ne aggódjatok:) Pont jókor fognak becsatlakozni.;) Na nem is húzom a szót! Jó olvasást! AKI ELOLVASSA KOMII!:33 /Negatív is jöhet, mert tudom sok a kép, ezért előre is bocsi!:// Puszii: Húsvetinyuszii;) xx

*Lola szemszöge*

Már vagy 4 órája csak vásárolunk. Én vettem egy Nike-s tornacsukát, két Vans-os cipellőt, és 3 magas sarkút. Ezeken kívül vettem két ruhát, és 3 összeállítást, és még így is maradt egy csomó pénzem. Igazán büszke vagyok magamra.

Sarah is hasonlóképp döntött, igaz ő cipőt nem vett, de így is csodálatos nap volt!

-          Sarah, nem mehetnénk el apuhoz? – kérdeztem és közben letettem a szatyrokat, mert nehezek voltak.

-          Azt hittem már sosem kérdezed meg! Na gyerünk szöszi! – mondta és elindult egy tűzvörös Porshe-hez.

Én csak ámultam-bámultam. Egyszerűen gyönyörű volt!

-          Ez a tied, Sarah? –kérdeztem és az állam valahol a bokámat verdeste.

-          Igen, nem tetszik? – kérdezte kuncogva.

-          Aztaaa…Dehogynem, egyszerűen gyönyörű! – mondtam.

-          Akkor mire vársz? Gyerünk apudhoz! – kiáltott fel, és már mentünk is.

Úristen ez a kocsi. Maga a mennyország.

*30 perccel később*

Megérkeztünk. Egy óriási épület előtt állunk, ami belülről még szebb.

-          Szia Lola! – hallottam egy hangot a hátam mögül, mire megfordultam.

-          Szia Apuuuuuu! – ordítottam, majd a nyakába ugrottam.

Egy kicsit hülyének is nézhettek, hogy mindenhol nagy csönd, én meg elkezdek ordibálni. De akkor és ott nem érdekelt. Aput már 3 hónapja nem láttam, és már nagyon hiányzott.

-          Én is örülök neked, de elengedsz? – kérdezte apa nevetve.

-          Óoo..Persze. – mondtam és én is nevettem.

-          Mi az kiraboltatok egy ruhaboltot? – kérdezte apa.

-          Most viccelsz? Még pénzem is maradt! És nem is vettem olyan sok dolgot! – mondtam neki fintorogva.

-          A kezedben lévő 20 szatyor nem erről árulkodik! – mondta apa mosolyogva.

-          Hát az hát na..Meg kellett vennem őket..

-          Kiabáltak? – kérdezte.

-          Pontosan. – mondtam majd adtam neki egy puszit.

-          Most már elárulod kik a mentoráltjaid? – néztem rá kiskutya szemekkel.

-          Nem! Meglepetés! Most szombaton lesz az élő show, ahova te is jössz és majd akkor megtudod. – mondta.

-          Olyan izé vagy.. – mondtam szomorú fejet vágva.

-          Most pedig készülj, mert este vacsorázni megyünk! – jelentette ki apa.

-          Mi ketten? Az nagyon jó lesz! – mondtam vigyorogva.

-          Igen ketten, de most mennem kell. Sarah majd hazavisz. Este 8-ra ott van érted a kocsi! Szeretlek!

-          Én is szeretlek apa!

*Hazafelé*

Pontosan tudtam, hogy milyen ruhát fogok majd felvenni, ezért nem is ezen járt az agyam. Hanem azon, hogy vajon milyen lehet a ház.

Nem kellett sokat várnom. Megláttam és majdnem sírva fakadtam.

És akkor még a szobámban nem is voltam. Szaladtam ahogy csak tudtam és akárhová csak benéztem mindenhol gyönyörű volt minden..És akkor megláttam..

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy lehet valami ilyen gyönyörű..