2. Fejezet : Shopping és apu:3

Sziasztok! Itt a következő rész! Sok pozitív visszajelzést kaptam:) És 5 (!!!) feliratkozó + 4komi..OMG*-* !! Nagyon Köszönöm:) Imádlak titeket!!! Még ebben sincsenek a fiúk benne, de ne aggódjatok:) Pont jókor fognak becsatlakozni.;) Na nem is húzom a szót! Jó olvasást! AKI ELOLVASSA KOMII!:33 /Negatív is jöhet, mert tudom sok a kép, ezért előre is bocsi!:// Puszii: Húsvetinyuszii;) xx

*Lola szemszöge*

Már vagy 4 órája csak vásárolunk. Én vettem egy Nike-s tornacsukát, két Vans-os cipellőt, és 3 magas sarkút. Ezeken kívül vettem két ruhát, és 3 összeállítást, és még így is maradt egy csomó pénzem. Igazán büszke vagyok magamra.

Sarah is hasonlóképp döntött, igaz ő cipőt nem vett, de így is csodálatos nap volt!

-          Sarah, nem mehetnénk el apuhoz? – kérdeztem és közben letettem a szatyrokat, mert nehezek voltak.

-          Azt hittem már sosem kérdezed meg! Na gyerünk szöszi! – mondta és elindult egy tűzvörös Porshe-hez.

Én csak ámultam-bámultam. Egyszerűen gyönyörű volt!

-          Ez a tied, Sarah? –kérdeztem és az állam valahol a bokámat verdeste.

-          Igen, nem tetszik? – kérdezte kuncogva.

-          Aztaaa…Dehogynem, egyszerűen gyönyörű! – mondtam.

-          Akkor mire vársz? Gyerünk apudhoz! – kiáltott fel, és már mentünk is.

Úristen ez a kocsi. Maga a mennyország.

*30 perccel később*

Megérkeztünk. Egy óriási épület előtt állunk, ami belülről még szebb.

-          Szia Lola! – hallottam egy hangot a hátam mögül, mire megfordultam.

-          Szia Apuuuuuu! – ordítottam, majd a nyakába ugrottam.

Egy kicsit hülyének is nézhettek, hogy mindenhol nagy csönd, én meg elkezdek ordibálni. De akkor és ott nem érdekelt. Aput már 3 hónapja nem láttam, és már nagyon hiányzott.

-          Én is örülök neked, de elengedsz? – kérdezte apa nevetve.

-          Óoo..Persze. – mondtam és én is nevettem.

-          Mi az kiraboltatok egy ruhaboltot? – kérdezte apa.

-          Most viccelsz? Még pénzem is maradt! És nem is vettem olyan sok dolgot! – mondtam neki fintorogva.

-          A kezedben lévő 20 szatyor nem erről árulkodik! – mondta apa mosolyogva.

-          Hát az hát na..Meg kellett vennem őket..

-          Kiabáltak? – kérdezte.

-          Pontosan. – mondtam majd adtam neki egy puszit.

-          Most már elárulod kik a mentoráltjaid? – néztem rá kiskutya szemekkel.

-          Nem! Meglepetés! Most szombaton lesz az élő show, ahova te is jössz és majd akkor megtudod. – mondta.

-          Olyan izé vagy.. – mondtam szomorú fejet vágva.

-          Most pedig készülj, mert este vacsorázni megyünk! – jelentette ki apa.

-          Mi ketten? Az nagyon jó lesz! – mondtam vigyorogva.

-          Igen ketten, de most mennem kell. Sarah majd hazavisz. Este 8-ra ott van érted a kocsi! Szeretlek!

-          Én is szeretlek apa!

*Hazafelé*

Pontosan tudtam, hogy milyen ruhát fogok majd felvenni, ezért nem is ezen járt az agyam. Hanem azon, hogy vajon milyen lehet a ház.

Nem kellett sokat várnom. Megláttam és majdnem sírva fakadtam.

És akkor még a szobámban nem is voltam. Szaladtam ahogy csak tudtam és akárhová csak benéztem mindenhol gyönyörű volt minden..És akkor megláttam..

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy lehet valami ilyen gyönyörű..