5. Fejezet : A buli:3

         

Sziasztok! Itt az új rész:) Nekem tetszik, remélem nektek is fog;) Belinkeltem egy zenét, ha gondoljátok akkor nyissátok meg, és hallgassátok, én ezt hallgattam miközben írtam ezt a részt! Ja, és Új fejléc és háttér van gyerekek! Vélemény, hogy tetszik-e:D Nincs több rizsa, itt az új rész!! Jó olvasást, KOMIBAN ne felejtsétek el kifejteni a véleményeteket! Puszi: Húsvétinyuszii;) xx                                                                                                                                  

       

        *Lola szemszöge*

       Ha már itt tarunk, nem lenne kedved eljönni Sarahval az After X-be? Buliznánk egy jót! Na mit szólsz? – kérdezte Liam, közben a szemeimet fürkészte.

-          Egy kis buli már ránk férne. Nagyon jó lenne! – mondtam, és Liam arcán megjelent az az önelégült mosolya, amit utoljára az étteremben láttam.

-          Akkor menjünk vissza, és szedjük össze a többieket! – mondta Liam és finoman húzott magával.

Mikor visszaértünk már mindenki átment az épület másik oldalába, ahol a buli lesz. Így hát mi is arra vettük az irányt.

Beértünk és a zene átjárt minden egyes kis sarkot a teremben! Mindenhol fiatalok táncoltak, ki így, ki úgy. Ahogy végignéztem a tömegen megláttam a kis barátnőmet a táncparkett közepén táncolni Zaynnel és a srácokkal.

-          Sarah és Zayn milyen jól egymásra találtak! – mondta Liam mosolyogva.

-          Jó kis páros! – mondtam nevetve.

-          Az biztos. Na, menjünk bulizni. – jelentette ki Liam és már vitt is a bárpulthoz.

-          Te mit iszol? – kérdezte.

-          Vodka-narancsot. – mondtam.

-          Nem lesz az egy kicsit ütős? – kérdezte Liam röhögve.

-          De, de én ilyen vagyok. – válaszoltam és röhögtem.

-          Mit kértek? – kérdezte a pincér.

-          A lánynak egy vodka-narancsot nekem pedig egy bloody maryt szeretnék. – válaszolta Liam a pincérnek.

-          Máris adom. – mondta a pincér, és már adta is az italainkat.

Meghúztam én hülye a vodka-narancsot és szabályszerűen beleszédültem. De semmi bajom nem volt még tőle akkor, csak hát jól éreztem magam.

-          Nem megyünk táncolni? – kérdeztem Liamtól.

-          De, mehetünk. – mondta, de most nem ő húzott engem, hanem én őt.

A táncparkett közepén voltunk és a zene csak úgy lüktetett. Nagyon király volt. Mikor a zene belassult Liam közelebb húzott magához, a homlokunk a másikét súrolta. Aztán lágyan megcsókolt. Beletúrtam a hajába és átkaroltam a nyakát. Azt akartam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. Az ölébe kapott én összekulcsoltam a lábaim a dereka körül, de a csókunk továbbra sem szakadt meg. Szenvedélyesen és lágyan csókoltam a fiút, aki már az étteremben elcsavarta a fejemet. Mennyei érzés volt, ahogy közben a hátamat simogatta és a hátamon leengedett szőke hajat babrálta. Csodálatos ez a fiú. Ezekben a pillanatokban megszűnt minden és mindenki, csak mi léteztünk. Senki más. A csókunk megszakadt mikor már ő se kapott levegőt és én se. Néztem azokat a gyönyörű barna szemeit és egy önkénytelen mosoly szaladt ki a számra.

-          Szeretlek Lola! – mondta, és újra megcsókolt.

-          Én is szeretlek Liam. – mondtam két csók között, mire ő belemosolygott a csókunkba.

-          Basszus, hajnali 2! Nekem mennem kell! – mondtam.

-          Ne aggódj, hazaviszlek! – mondta és adott egy homlok puszit.

Beszálltunk Liam kocsijába és elindultunk hozzánk.

-          Lola..Szeretném ha ez nem csak egy futókaland lenne. – mondta Liam.

-          Ezt én sem szeretném. – mondtam Liamnak mosolyogva.

-          Szóval…huhh, de nehéz..Lennél a barátnőm? – kérdezte Liam kipirulva.

-          Persze! – mondtam, és megcsókoltam. Szerencse, hogy ekkor már nem vezetett.

Kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót, amit én egy puszival köszöntem meg. Elindultam a ház felé, Liam bezárta a kocsiajtót és utánam jött. Megfogta a kezem, és így sétáltunk egészen a házunkig. Apa nem volt itthon szerencsére.

-          Nem akarsz itt aludni? Késő van már. – kérdeztem Liamtól.

-          És Simon mit szólna hozzá? – kérdezte.

-          Ő ma már nem hinném, hogy hazajön. – mondtam Liamnak, és azzal a lendülettel behúztam az ajtón.

Felkapott az ölébe és felvitt a szobámba. Letett az ágyamra és tovább csókolt. A pólómat vette le rólam, mikor megszólalt.

-          Lola, nem akarlak bántani. Jobb, ha most elmegyek. Majd hívlak és holnap elmegyünk valahova, de most mindkettőnknek jobb lesz, ha elmegyek.

-          Te tudod, de akkor legalább kikísérlek. – mondtam.

Mikor az ajtóhoz értünk Liam megszólalt.

-          Ne haragudj, hogy ezt akartam veled csinálni. Nem tudom mi ütött belém. Tudom, hogy most utálsz. – mondta és elindult a kocsija felé.

-          Liam! Jól jegyezd meg, én nem utállak! Én szeretlek téged, és nem csak te, hanem én is ezt akartam tenni nem csak te! Szeretlek! – mondtam és megcsókoltam.